2013. január 4., péntek

Egy kis szövegelés...

Ma amolyan lelkizős posztot, hoztam nektek képek nélkül. Elmúltak az ünnepek, visszatértek a megszokott mindennapok az életünkbe. Kicsi ürességet érzek mindig ilyenkor. Mikor lebontjuk a karácsonyfát utána a szememmel mindig keresem, úgy megszokom az alatt a néhány nap alatt, hogy ott van. Lassan lekerülnek a karácsonyi dekorok is, igaz úgy döntöttem a hópelyheket fennhagyom, hisz a télnek még koránt sincs vége, sőt azt hiszem a java még csak most fog jönni. Csak ez az üresség... ez az érzés, hogy valami hiányzik amit megszoktunk, s amit szerettünk. 
Legintenzívebben az államvizsgám után éreztem ezt. Pedig azt gondolná az ember, hogy megkönnyebbülést hoz majd ha elvégzi a sulit. De nem. Az ominózus vizsga után délután, mikor hazaértem sohasem érzett üresség szakadt rám, mert egyszerre csak vége szakadt valaminek, ami addigi 5 évemet kitöltötte. Rádöbbentem,hogy soha többé vizsgaidőszak, előadások, s akkor hirtelen hiányozni kezdett az amit addig a hátam közepére sem kívántam sokszor.
Egy kis üresség. Ilyenkor nem találom a helyem, kezdek egyik dologból a másikba s igazán semmi sem köt le, de ez csak 1-2 napos periódus. Pedig az egyik dolog vége egy másik kezdetét jelenti. Legyen az akár a suli vége vagy az év vége. Minden kezdet izgalmas, mert lehetőséget ad arra, hogy megtegyünk új dolgokat, hogy valami másba kezdjünk, hogy valamit jobban vagy másként csináljunk. S most ezután az üresség után lassan én is belevetem magam az új dolgokba, s reménytelien várom, hogy az új év milyen izgalmas és jó lehetőségeket, új dolgokat hoz az életembe.Vajon milyen projekteket:), terveket fogok megvalósítani? Milyen új ötleteim lesznek? 
Ti szoktatok ilyesfélét érezni, mikor valami véget ér amit már megszoktatok?

1 megjegyzés:

  1. Abszolút megértem, én is valami ilyesmit éreztem a fősuli(k) után. Remélem, neked is valami izgalmas, új lehetőséget hoz az új év!

    VálaszTörlés