2013. július 30., kedd

Te vagy a divatért vagy a divat van érted?

Kedves olvasóm tedd föl magadban a kérdést te is. Bizonyára arra jutottál, hogy a divat szolgál téged. Nos ki kell ábrándítsalak, mert ez nem így van. Legtöbben a divat rabszolgái vagyunk vagy voltunk, de néha fel kell ébredni. Vajon miért veszed meg ugyanazt a dolgot már századjára, mikor tulajdonképpen az előző 99 sem volt hasznodra. Mert érzed, hogy kell? De valójában szükséged van rá vagy csak az EGO-d mondja ezt neked.

Az öltözködés egy mód az önkifejezésre. De valójában önmagad fejezed ki a ruháid által vagy csak idomulsz egy előre elgondolt sémához? 

Az öltözködés szerintem művészet. Mint a festészet. A tested a vászon, a ruha a festék a divat pedig nem más mint az ecset. S hogy miért is? Mert ugyanúgy formákat és színeket kever, mint egy ecset. 

Te mit akarsz kifejezni az öltözékeddel? Azt, hogy ki vagy, vagy azt, hogy mennyid van? Félreértés ne essék, itt senkit nem akarok megszólni, mivel én is alig tudom a szekrényajtót bezárni. Éppen ez késztetett arra, hogy megírjam nektek ezt a kis szösszenetet. Mert jött a felismerés, hogy a szekrény tartalmának majd 80%-át 1x-2x vagy akár annyiszor sem viseltem. Megvásároltam mert jó ötletnek tűnt, vagy mert akciós volt vagy mert másnak is láttam... stb. Ismerős ugye? Aztán szépen a feledés homályába merültek. Vajon miért? Számomra a válasz nagyon egyszerű. Mert egyik sem én vagyok. Egyik sem fejezi ki azt, aki szerintem én vagyok. S nem is érzem magam jól bennük.

Továbbra sem mondom azt, hogy leszokom a vásárlásról. Mert nem. De egyetlen dologban biztos vagyok. Ott a próbafülke csendes magányában. Ahol ketten vagyunk. Én saját magammal. Felteszem magamnak ezentúl minden esetben a kérdést. Biztos, hogy akarod? S ha csak egy kósza gondolat is átsuhanna az agyamon, hogy nem is tudom már rakom is vissza, mert azt biztos, hogy nem akarom.
De sejtem te is éreztél már olyat, amikor felvettél valamit és azt gondoltad, hogy naaa ez igen:) Na az neked való.

A világban a szép dolgok éppen azért vannak, hogy gyönyörködjünk bennük, s hogy élvezzük a szépséget. Ezt a szekrény mélyén elég nehéz lenne megtenni. 

A ruhák, kiegészítők stb... rengeteg szépséget rejtenek magukban. Gyönyörködjünk ebben és örüljünk neki. Természetes dolog, hogy vágyunk a szépre. De soha ne feledjük...Ők vannak értünk és nem fordítva.

Ennyi lettem volna ma ezzel a kis lélekbonbonnal.
Ölelés és puszpusz mindenkinek.
Csodálatos estét és valóra vált legszebb álmokat!


2013. július 26., péntek

Örök klasszikusok... Fekete szoknya, fehér blúz

Ezen a szép mai meleg késő estén egy örökzöldet hoztam nektek, mégpedig a fekete szoknya-fehér blúz kombinációt. Nekem erről az összeállításról az ünnepélyek jutnak egyből eszembe, de nagyon sok helyen az előírt dress code miatt is gyakran alkalmazott páros. Így, hogy minél több időt töltök már ezen a planétán egy nőcisebb, felnőttebb változatot képzeltem el ebben a témában. Egyébként így átgondolva lehet sorozat lesz ebből az elgondolásból, hogy hogyan viselem én a klasszikus darabokat.
Az elmúlt időben rászoktam a blúzokra. Régebben nem képezték a ruhatáram szerves részét, de mostanában egy turkálás alkalmával több pompás darabot is találtam. Az egyik amit most is láthattok rajtam. A szemüveg csak a dekoráció része:) De elárulok egy titkot. Voltam szemüveges, de Hála "kinőttem", talán azért, mert sohasem hordtam:)














Blúz: turis
Szoknya: River Island(turis)
Cipő: F&F
Frizura: saját kezű alkotás 3 kg csipesszel
Fülbevaló: Ausztriából


Ennyi lettem volna a mai napra, élvezzétek ezt a fülledt nyári estét! Puszpusz

2013. július 25., csütörtök

Itt vagyok

Üdvözletem Mindenkinek! Húúú jó rég nem írtam, de annyi minden van most velem, hogy akár hajnalig is pötyöghetném nektek. Rengeteg új lehetőség, csodálatos dolgok és persze megoldásra váró problémák és eldöntendő kérdések.

Egy hónap alatt többet változtam, mint talán eddigi életem során bármikor és felnőttebbé váltam:) Mondjuk ennek éppen ideje volt.

A blogot elhanyagoltam, de sokat gondoltam ám rá:) Persze tudom sokszor írtam már, hogy többet szeretnék posztolni, aztán az események felülírták a terveimet. Nem tudom ígérni, hogy a jövőben ez sokkal másabb lesz. Minden esetre megpróbálom a ritmust felvenni az új Énemmel. S persze nincs lehetetlen:) 

A sok változás közepette kiforrottabb lett a stílusom is. Remélem ezt hamarosan láthatjátok majd képi formában is, amint a "fotósom" (fedőnevén a férjem) hazaér Oroszországból.

De hogy ez a bejegyzés se maradjon képtelen jöjjenek az Intsagramról gyűjtött fotók. Bár most csak kevés hisz ott sem igazán frissítettem.