2014. december 4., csütörtök

Lencsiségek

Idő... na az az a valami ami nekem mostanában nagyon kevés :) Leköti a figyelmem az én kis moncsicsi Lencsi babám :) Öröm és boldogság. 
Éjjel ő jó alvó csak egyszer ébred enni és annak is rövidül az ideje, hamar visszaalszik. Nappal viszont szinte egész nap leköti a figyelmem. Nagyon aktív baba. Sokat kommunikál, mosolyog és már gőgicsél is pedig még most múlt 6 hetes. Nagyon sokat nőtt és gyarapszik szépen. Most róla hoztam néhány fotót.

Néhány kép a kórházból néhány naposan.
Ilyen sok hajjal született... sajnos azóta picit hókuszpókosan kopaszodott :)






 Első nap otthon


 Imád babakocsizni



Imádja a rezgős székét :)











2014. november 9., vasárnap

Helló

2014.10.19-én azaz 3hete este 22óra 20 perckor megérkezett a mi várva várt kincsünk Léna :) Lassan kitapasztaljuk egymás kis rigolyáit és biztosítunk némi szabadidőt egymásnak így eljutottam ennek a bejegyzésnek a megírásáig is!
Tavaly karácsonykor viccesen megjegyeztem a férjemnek, hogy jövőre már hárman leszünk:) S tényleg.
Hogy mi változott meg? Azt hittem minden más lesz ha itt lesz végre (pláne, hogy egy hetet túlhordtam... már alig bírtam várakozni). Igazából semmilyen változás nincs:) Mintha mindig is itt lett volna a mi kis Lencsi babánk! Csodás dolog anyának lenni... nagyon nehéz...nagyon fárasztó, de csodálatos!

Itt néhány perces az apukája kezében!



 Ez pedig egy frissebb fotó:)

2014. augusztus 28., csütörtök

Helyzet

Még egyben vagyok. Igen most már fog jönni az ismerősöktől az alábbi hülye kérdés: "Egyben vagy még?" Soha, de soha ne tegyétek fel kismamának ezt a kérdést, mert vagy még egyben is szeretne maradni vagy már nem. 

Ja igen! S a mennyit híztál? S a többi súlyra vonatkozó megjegyzéseket is hagyjuk. :) Én speciel többet híztam, mint szerettem volna, de senki másnak csak és kizárólag nekem kell majd megkűzdenem a kilók leadásával... Nem lesz könnyű, de most tényleg nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy egy egészséges babucinak adjak életet.

Vészesen közeledik a kiírt időpont. Hogy félek e? Néha elfog egyfajta rettegés, hogy atyaég most mi lesz, néha pedig teljesen lazán veszem az egészet. Nem tudom mi lesz s talán ez a legjobb. Fel vagyok a legrosszabb és a legjobb eshetőségekre is készülve. Bármi lesz is csak annyit szeretnék, hogy egészséges legyen a pici. 
Most már  minden róla szól az életemben. Hamarabb látok meg egy cuki kis rucit, mint egy cuki táskát magamnak. Minden önzőségem ami volt az valahogy eltűnt.

Amúgy sem nagyon érek rá izgulni ugyanis szétszedték a lakást, most is épp ülök a kupac közepén, mert a burkolástól mozdulni se tudok :) Majd csak kész lesz egyszer. No igen 33 hetes terhesen más lehet, hogy nem erre fókuszál, de hála az égnek én nagyon jól bírom magam, jól viselem a másállapotot így most csináljuk. Meg mondjuk nem is volt más választás:)

Próbálok még a bébi érkezéséig jönni s hozni néhány pocakos képet:)

Legyen csodaszép napotok!

2014. június 7., szombat

Néhány kép májusból


Hoztam néhány instagrammos képet a májusi hónapból.


Anyák napja (belegondolni is fura, hogy így vagy úgy de én is anyuka vagyok)



 Anya készül az unokára (neki meg a nagymamaságot nehéz feldolgozni:))



 Az új családtag Csupika



 19 hetes pocakfotó



 Eperszezon


2014. május 21., szerda

Inspiráció - kismamadivat

Az egyik számomra legnehezebb dolog a várandósságban, hogy elfogadjam a lassanként megváltózó testemet. Persze ez egy gyönyörű folyamat, de soha életemben nem álltam még ennyit tanácstalanul a szekrény előtt mint most. Így a 19. héten már bizony van egy kis pocakom a régi ruhák kényelmetlenek és persze furcsán és szokatlanul is állnak vagy fel sem jönnek. Hétről hétre centikkel gyarapszom s azért ehhez alkalmazkodni elég nehéz.

Összegyűjtöttem néhány pocakos outfit fotót, hogy igazoljam magamnak, hogy kismamaként is lehet csinosnak lenni.

Forrás


http://web.stagram.com/p/497503732476612356_22548266


http://melissaesplin.com/2010/12/nmo-red-pink/
Eredeti: itt
http://mychicbump.com/2013/09/pink-blush-sweater-2/
http://www.tfdiaries.com/2011/04/peach-glow.html

2014. május 15., csütörtök

Halihó mindenkinek!

Fejlemények vannak ám szép számmal. Túl vagyok a fontos vizsgálatokon és minden a legnagyobb rendben a dokik szerint. Babóca szépen fejlődik és szinte 100%, hogy KISLÁNY :) Lányos anyuka leszek. Voltunk 4D ultrahangon is ami fantasztikus élmény (főleg az apukának) plusz nagy megnyugvást adott, hogy a picuri jól van. Mozogni még csak nagyon ritkán és finoman érzem.



Az én pocakom is egyre nagyobb s a súlyom is megugrott szóval egyre terjedelmesebb vagyok. A pocak növekedése a legfurcsább dolog. Nehezen találom a jó alvópozíciót, egyre nehezebben tudok leülni és nem vagyok olyan fürge, mint voltam, de ez így a félidőhöz közelítve talán nem meglepő.



Így növekedtem a 13.hétig

16és fél hetesen és azóta már eltelt két hét:)

Legyen szép estétek! Pusszantunk mindenkit Léna babával együtt:)

2014. április 8., kedd

Gondolatok a várandósságról

Mióta tudom, hogy szimbiózisban élek egy másik emberi lénnyel az érzelmi skála összes fokozatát sikerült ám végigjárnom. 

A világ egyik talán legszerencsésebb emberei vagyunk. Másoknak sok hosszú hónap próbálkozás, megpróbáltatások, vizsgálatok tömkelege... nekünk elsőből elsőre összejön :) A sok negatív példát látva bevallom lelkileg fel voltam rá készülve, hogy nem lesz egyszerű teherbe esnem, de szerencsére ez nem így történt. 29 évesen úgy voltam vele, hogy most már éppen itt az ideje ennek. Azt hittem fel vagyok készülve mindenre... de nem :)

Február 3. Hmmm... Nem jött meg. Talán bébi? Teszteljek? ÁÁÁ még korai. Csak azok a furcsa álmok és érzések.

Február 4. Még mindig semmi. Tesztet veszek. Csak mutat valamit. Megvárom vele a páromat. Ha gyereket várok akkor délután ugyanannyira várandós leszek mint reggel. Meg ha semmi akkor majd holnap reggel megismételem. 
KÉT CSÍK!!!! Ezt akárhonnan nézem két csík! 
KONTROLLTESZT! Az is KÉT CSÍK!

Ez volt az a pillanat mikor egyik pillanatban sírni tudtam volna a boldogságtól a másikban meg őrületes rettegés lett rajtam úrrá, hogy képtelen leszek gondoskodni egy másik emberi lényről.

Majd eljött a pillanat mikor elmentem a dokihoz aki megerősített abban, hogy valóban ketten vagyok. 

Majd még utána visszarendelt egy csomószor. Mindig ultrahangozott, láttam, hogy fejlődik meg minden, de egy se papírt se semmit nem kaptam (fényképet se) első gyerekesként ugye fogalmam sincs milyen vizsgálatok szükségesek stb. mire nagy nehezen 12. héten kaptam beutalót ultrahangra közintézménybe. Ez az egyik legfontosabb vizsgálat. De mivel nekem azon kellett mérgelődnöm, hogy nem jó intézménybe adta a doki a beutalót nem volt időm azon rágódni, hogy vajon mizu odabent. 

Itt minden rendben találtatott genetikai rendellenességet nem láttak:) Ó HÁLA AZ ÉGNEK :)
 
Ezután kerültem el a védőnőhöz aki egy tüneményes nő és felhomályosított, hogy eddig eléggé tévúton jártam és feleslegesen költöttünk el sok-sok pénzt a magánorvosra, mert a terhesgondozást ő a körzetes doktornővel végzi :) Állat!! De szerencsére egy nagyon aranyos doktornéniről van szó, aki gyorsan elküldött azokra a vizsgálatokra amiket már el kellett volna végezni. Ezzel csak azt akartam elmondani nektek, hogy nem minden esetben jó az ha magánorvoshoz jár az ember lánya. 
 Azóta túl vagyok a  kötelező laborvizsgálatokon. Minden értékem tökéletes.


S most az érzelmi része azoknak akik eddig végig bírták olvasni. Nem tudom milyen lehet anyának lenni, de azt már most tudom, hogy a pocakomban növekvő kis lényért bármire képes vagyok. Az anyaságot, s magát az érzést valószínűleg csak akkor fogom megtapasztalni, ha már itt lesz velünk. De addig próbálom a várandósságot élvezni. Ami nem könnyű. Szerencsés alkat vagyok. Nem voltak borzasztó hányingereim, nem hánytam. A többi tünet is elviselhető volt, tehát nekem viszonylag eseménytelenül zajlott az első 3 hónap.

S végére hagytam a leginkább szembetűnő dolgot a pocaknövekedést. Igen. Ez egy nagyon furcsa érzés az emberben. A legtöbb első gyerekesnél a 12. hétig szinte nem látható a poci. Nálam igen. S furcsa. Nem férek a régi ruháimba, nem vehetek fel sok mindent és egyre nagyobb és nagyobb leszek. Ha feljönnek pluszkilók azt hogyan fogom leadni stb. Rengeteg kérdés. 
Annyit teszek, hogy igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra. Sokat mozgok, sétálok, tornázok. Az elkövetkezendő 6 hónap a növekedésről fog szólni. Utána pedig minden a gyerekről. 

Mert minden megváltozott. Örökre. Soha nem lesz már semmi ugyanolyan, mint ezelőtt. Most már hárman vagyunk. S felelősséggel tartozom egy emberi életért.

Szóval ezért nem jelentkeztem olyan sokáig. Izgalmas volt az elmúlt 2 hónap:) 
A blogot nem szeretném abbahagyni, bár gyanítom, hogy sok kismamás témát fogok hozni, mert most ugye ez a fő érdeklődési köröm.
S ha már nagyon látványos lesz a pocakom, lehet megpróbálkozom pocis outfitekkel is. Végtére is a kismamik is szeretnek csinosan öltözködni:)

Kicsit személyesre sikerült poszt lett. Legyen mindenkinek csodálatos napja:)

2014. április 4., péntek

A bejelentés

Az eltűnésem oka...




Hamarosan jelentkezem :)

2014. február 3., hétfő

Masnis kesztyű


Gondoltam egy merészet és egy egyszerű kesztyűre varrtam egy-egy masnit. Nagyon cuki lett. Közben elgondolkoztam, hogy vajon a masnimániám meg fog e valaha is szűnni vagy még 80 évesen is simán hordok masnis dolgokat?
Először szegecsekben gondolkoztam, de valahogy idén télen még az is szegecses cuccokat hord aki egyébként fel sem venné. Főként a sapkákra nagyon jellemző ez. Kicsit megcsömörlöttem már a  látványtól, így inkább a masnik mellett döntöttem.
Itt a végeredmény. Szerintem nagyon feldobta ezt az uncsi, egyszerű, pár száz forintos kesztyűt.



2014. február 1., szombat

Versatile Blogger Award

 
 
 
 Díjat kaptam:) Ezzel meg is lett fűszerezve számomra ez a csodás szombat reggel. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Boginak.
 
 
A díj szabályai:
  1. Helyezd el a díjat a blogon
  2. Linkeld be, aki téged jelölt
  3. Jelölj te is blogokat a díjra
  4. Értesítsd őket a jelölésről
  5. Írj 7 dolgot magadról
 Az én jelöltjeim:

Ana's Wardrobe
curly dora
High Heels & Cakes

7 dolog rólam:
  1. Kávéfüggő vagyok. Minden napom egy tejeskávéval indul. Feketén viszont képtelen lennék meginni.
  2. Ritkán nézek tévét. Akkor is rajzfilmet vagy valami vígjátékot.
  3. A szekrényemben akár 10 évvel ezelőtti ruhák is vannak. Nagyon nehezen dobok ki bármit is, amiről még azt gondolom, hogy nem akarok tőle megválni. Ennek következtében édesanyáméknál a "lányszobámban" még az ágyneműtartóban is az én cuccaim vannak.
  4. A menyasszonyi ruhámat megvásároltam és meg is tartottam. Kíváncsi vagyok 10-20 év múlva beleférek e még. 
  5. Sajnos csak kampányszerűen sportolok, mozgok, amikor már úgy érzem nagyon muszáj. Ez a fajta lustaságom nagyon idegesít, folyamatosan próbálok rajta változtatni:)
  6. Kb. 20 éves koromig szinte egyáltalán nem hordtam szoknyát, most pedig sokkal többet viselek szoknyát, mint a nadrágot.
  7. Régen nagyon pesszimista voltam, mindenen idegeskedtem, mindenen felbosszantottam magam. Sokat dolgoztam azon, hogy pozitívabb legyen a világszemléletem. Még nem tökéletes a dolog, de folyamatosan azon vagyok, hogy így éljek:)

 Csodálatos szombatot kívánok mindenkinek! 

2014. január 22., szerda

Egy kis összefoglaló

Néhány képet és a hozzátartozó kommentárokat hoztam a skandináv útról, amely Svédországig tartott végül. Túl sok fotót nem készítettem inkább videókat. Két dolgot hiányoltam. Se havat, se szarvasokat nem láttam, pedig január elején már nem ártott volna ha esik északon a hó. De semmi csüggedés az előrejelzések szerint nálunk is megérkezik lassan s húsvétkor teljesen karácsonyi hangulatban érezhetjük magunkat majd.


Az első fontos dolog: Hol vannak a mentőcsónakok? Nem szándékoztam süllyedni, de azért jó ha tudja az ember a lehetséges menekülési útvonalakat. Amit kicsit sajnálok, hogy mindkétszer éjszaka hajóztunk. Semmit nem láttam a nagy pocsolyából, visszafelé vihar is volt, de leküzdöttem minden félelmemet és lenéztem a korlát mellett és nagy hullámokat, habokat láttam de annál messzebb nem:(

A fedélzet nagyon pici része. Az ülőkeszerű valamikben vannak a mentőmellények.




A ruházatom nem a csinosságot, hanem a praktikusságot hivatott volt szolgálni:) A macis sapim igen nagy sikert aratott:)


A kabin egy része. No nem is sokkal nagyobb. Tartozik hozzá még egy zuhanyzó és WC valamint egy asztalkaszerű dolog tükörrel.

 Itt már körülbelül olyan fáradt voltam, hogy a nevemet nem tudtam volna megmondani.

 Előnytelen kép a koszos szélvédő mögül, csak a méretek szemléltetése végett.



Életem párjával s a háttérben sunyin megbúvó Svéd műsorvezetőnővel:)








Várakozás a hajóból kijutásra:)

Néhány kép Svédországból. Sok mindent nem láttunk, mert erdő erdő erdő és egy házikó...aztán erdő erdő erdő és egy házikó. Mire észrevettem a sűrű mélyén megbújó házat addigra már késő volt elővenni a fényképezőgépet szóval nagyon rossz képek készültek, de azért beraktam néhányat. Nem túl sűrűn lakott vidéken jártunk. A legnagyobb település amit láttam is körülbelül tanya méretű volt 4-5 házzal. Nagyon nyugodt emberek. A közlekedésben nagyon előzékenyek és óvatosan vezetnek. Piros vagy pasztellszínű kis mézeskalács házikókban élnek, amik nekem nagyon tetszettek. Jellemző a déli vidéken a mezőgazdálkodás. Ezt a feltételezésem arra alapozom, hogy szinte mindegyik házhoz tartozik egy-két pajta és néhány traktor. Ja és gyanítom szeretnek golfozni, mert a golfpályák előfordulási aránya indokolatlanul magas:)








Ennyi lett volna az élménybeszámolóm. Szép napot nektek! :)